Tegnap volt az eddigi legfárasztóbb napom, az biztos. Először is elég rosszul aludtam, aztán segítettem Moninak regisztrálni az egyetemen, utána 11től Development and growth. A tanár amolyan idősödő „businessmannek” tűnik, és emellett sajnos elég szigorúnak. De mivel ez az egyetlen tárgy, amit mindenképpen meg kell csinálnom, muszáj lesz valahogy teljesíteni. Az óra irtózatosan fárasztó volt, a második felén kb. majd elaludtam. Három óra egy tíz perces szünettel; nekem erőteljesen kell koncentrálnom az angolra és a rengeteg integrál sem tett jót a szervezetemnek. Utána Tanjával ittunk egy kávét, mielőtt bementünk az olasz szóbeli beszélgetésre. Legnagyobb meglepetésemre a legfelső csoportba kerültem. De nem kell ujjongani, mert összesen három van: az első azoknak, akik soha nem tanultak olaszt, a második kb. a spanyoloknak, akik megértenek sok mindent, de nem tudják a nyelvtant, a harmadik meg azoknak, akik nyelvtant is tanultak. Persze örülök, de szerintem csak szimpatikus voltam a néninek. :P

Én utána már annyira fáradt voltam, hogy hazajöttem egyedül, a többiek mentek plázázni. Egyrészt jó volt, mert végre egyedül sétálhattam - és el se tévedtem (nagyon) -, másrészt sikerült kinyitnom az ajtót, ami nem tudom miért, de általában nehézséget okoz. Ettem, gépeztem aztán már itt is voltak a lányok. Délután lementünk a partra, ahol találkoztunk Tanjával, egy orosz sráccal és neki valami ismerős barátnőjével, aki Németországban tanul. Moni nem jött velünk, merthogy SZIESZTA. A spanyolok irtó nehezen viselik, hogy délután, sziesztaidőben is vannak órák.

Este átjött Tanja, Serena és Beatrice. Utóbbi kettő a hangos északi társaság, de Agnieszka nagyon kedveli őket. Alapvetően én is, nagyon barátságosak, csak nekem néha sok, amit csinálnak. Aztán közösen elindultunk egy spanyol házibuliba, ahova szerintem csak Monit hívták, de mi beállítottunk heten; és utána együtt mentünk tovább. A spanyolok túltesznek Serenán is üvöltözésben, amit a buszon elég nehezen viseltem, hálistennek csak két ember volt rajtunk kívül, plusz a sofőr. Aztán odaértünk Rimini Kazinczy utcájába, ahol az emberek nem a szórakozóhelyeken bent, hanem kint isznak. Dumálgattam egy-két spanyollal, meg a lányokkal, de aztán relatíve korán hazajöttünk, mert elég fáradtak voltunk.

Ma ismét Development and growth, de Agnieszka ma már nem jött, Tanja és három kínai lány a felénél lelépett, szóval hárman maradtunk Sarkával és az orosz sráccal. Félek, a végén már csak kettesben leszek a tanárral, mert Sarka is gondolkozik, hogy ezt inkább leadja. Jó, tényleg sok a matekos szar, én se értek sok mindent, de nekem MUSZÁJ megcsinálnom. Óra után Sarkával ebédeltünk a menzán - végre normális kaja -, aztán hazajöttünk….surprise, surprise TAKARÍTANI!!! Ő az ő szobájukat, én a mienket és a fürdőszobát, plusz ő még elmosogatott. Én még mostam is, szóval most irtó büszke vagyok. :) Elvileg ma pihenős este lesz, bár itt sosem lehet tudni. Telefont még mindig nem vettem, de ugyebár „majd holnap”.

Egy hete vagyok itt, és már egész megszoktam a légkört, a lányokat és a várost, szóval alapvetően jól érzem magam, úgyhogy nem kell aggódni! :)
Perpillanat az egyetlen, ami az őrületbe kerget mindenkit, azok a rohadt szúnyogok. A Balaton ehhez képest semmi, komolyan.



Mivel a mai bejegyzésem nem lett valami hosszú, gondoltam felteszek pár képet. Remélem mindenki elégedett, és nem törődik azzal, hogy némelyik rossz minőségű és béna, hogy képtelen vagyok lekicsinyíteni, képaláírást beszúrni és rendezni őket. :P

Tehát egyrészt vannak fent képek a lakásról:  mi szobánk (A simpson családos ágynemű értelemszerűen nem az enyém.), konyha, fürdőszoba és a nappali egy-egy része. Plusz a kert, ahol általában tartózkodom, ha itt vagyok. Íme az egyetem, az árkádok alatti ivós terület, a Caffé Giovannini csészéje, ahol eddig a legjobb kávét ittam. És csak, hogy lássátok, nem csak lógatom a lábam a tengerben, hanem iskolába is megyek. :)  (Jah,és ezt én fotóztam, szóval azért nem vagyok reménytelen eset.)