És akkor a hosszabb verzió:

Anyuékkal leértünk kedd délután, megkerestük a hostelt, ahol akkor már ott volt a spanyol (Moni) meg a lengyel lány(Agnieszka), akikkel együtt lakom. Lakást persze nem találtak, és már ők is idegesek voltak a kezdeti optimizmus után. (Én egész nyáron mondtam, hogy rá kéne feküdni a lakás témára, de őket ez akkor nem izgatta.) Aztán elmentünk megnézni egy lakást: külön szoba mindenkinek, és elég nagy volt amúgy is. A tulajdonos nénit leginkább az izgatta, hogy Magyarország és Szlovákia (a negyedik a szlovák csaj, Sarka) EU tag-e. Nem tudom ez miért számít,de közvetlenül a „mennyit tud engedni a lakásból?” kérdés után tette fel. De nem vettük ki, mert drága volt és a közvetítő pasi még 1000 eurót elkért volna plusszban, hogy összehozta az üzletet. Aztán amíg anyuékkal kajáltunk a két lány megnézett egy másik lakást: 2 szoba, nappali, stb. Nekik tetszett, mert irtó olcsó, de én nem örültem (anyu ne nevess ;) ), hogy nem lehet külön szobám. Mindegy, hosszú idáig az út, de most itt vagyunk. Én a spanyol csajjal egy szobában, a lengyel meg a szlovák együtt. Szerda reggel költöztünk ide, csak azután mentek anyuék haza. A lakásról: a cuccaim nem nagyon férnek el abban a szekrényben sem, ami közös a spanyollal, szóval muszáj lesz vennünk egy másikat is. A konyha nagyon pici, bár mondjuk én gondolom úgyse leszek túl sokat ott. ;) A lakás előtt van egy kis faasztal a kertben ahol lehet dohányozni, az elég király. (Jah, itt nem fogok leszokni, ez tuti!!) A fürdőszoba gáz, csak úgy lehet lezuhanyozni, hogy a WC és minden más vizes lesz. Szóval a következő 5 hónap kvázi egy tábor lesz, ahol bőröndből öltözöm, és még a fogkefémet se tudom kirakni. De hát ez van. :)

Szerda délelőtt elmentünk az egyetem nyelvi központjába: 5 kredit egy kurzus, szóval király. Irtó szar lett a tesztem, de csak hétfőn derül ki ez melyik csoportot is jelenti. Aztán voltunk eligazításon, de természetesen az international office éppen zárva volt, szóval nem sokat tudtak ott segíteni a tárgyfelvételben. Úgyhogy ez mára maradt. Délután volt egy városnézés, ahol gyakorlatilag egész végig esett az eső, így kevéssé volt élvezhető: bár én előrelátó vagyok és volt esernyőm. Voltunk templomban (jahj, a lengyel meg a szlovák lány templomba fognak járni vasárnaponként- ez gondolom csak nekem volt furi), valami múzeumszerűségben, néztünk ókori romokat,stb. Nekem tetszett, meg valamit beszélgettem is a művészettörténész arccal, aki vezette az egészet. Viszont a spanyol lányok mindenhol leültek és beszélgettek. De róluk majd később.

Este volt welcome party, ami kezdetben egy kocsmában, majd kocsmák előtt zajlott. (nem lehet dohányozni ugyebár) Nem ittam sokat, de az itteni árak miatt nem is nagyon fogok. Mondjuk amúgy se. Tegnap azért ittam egy dzsonikólát, 5 euróért. Nem esett jól. Bár a spanyol csaj mondta, hogy náluk kb. 10 euró. Nem akartam neki mesélni a Pinyóról. :D

Viszont a spanyol csaj kicsit többet ivott, mint kellett volna, úgyhogy annyira a bizalmába avatott, hogy már kicsit szarul éreztem magam: kb. elsőre beleszeretett egy itteni szervező csajba (jah,akinek nem mondtam volna leszbikus), és úgy viselkedik, mint egy kamasz. Tök cuki amúgy. Aztán elmesélte, hogy reagáltak a szülei amikor 14 évesen elmondta, hogy a lányokat szereti, és hogy őt amúgy adoptálták. Szóval….huhh….nekem kicsit sok volt elsőre. Én csak mondtam, hogy van az Ervin. ;)

Aztán hazajöttünk, kb. 1 felé, alvás, ennyi. Annyira okos vagyok(meg mindenki aki tanácsolta), amiért hoztam ágyneműt. A többiek szétfagytak éjszaka.

Összességében a lányok kedvesek, segítőkészek és az erasmusos szervezők szintén. Kb. 30-an ha vagyunk itt erasmusosok, de elvileg még jönnek páran jövőhéten. Javarészt spanyolok, akik nem túlzottan próbálnak vegyülni más nemzetiségüekkel. Amúgy van néhány német lány, két brazil, két svéd, két finn. Ők elég kedvesek, főleg a brazilok. Magyarországról egy csomó embernek lövése nincs, látszik az arcukon. És többen kérdezték, hogy akkor én tudok beszélni a szlovákkal, meg a lengyellel anyanyelven is, nem? hiszen olyan közel vagyunk egymáshoz… jah. De azóta rájöttek, hogy nem és hogy a magyar nehéz nyelv. Ami egyrészt büszkeséggel tölt el kicsit, másrészt szutyok, mert itt mindenki minden nyelven akar tanulni a másiktól, de a magyar valahogy nem vonzó senkinek. (Bár a spanyol lány tegnap részegen mondta, hogy ő akar tanulni magyarul. Mondtam neki, hogy tök fölösleges….Bár nem tudom mi minden történik majd otthon, amíg nem vagyok. :P)

Na, mára ennyi. Tudom, nem sok, de aki ismer, tudja, hogy utálok írni, inkább beszélek.

Folyt. köv. :)