Ahogyan azt mindenki várta csöppet alábbhagyott a lelkesedésem a blog iránt. (Bár azért majd két hétig minden másnap írtam, szóval már erre is büszke vagyok.) Vasárnap óta leginkább azért nem írtam, mert irtó fárasztó hetem volt, kevés – értsd: kevesebb - szórakozással(amit azért annyira nem bánok), és nem nagyon tudok miről írni, ha csak valakit nem érdekel ez az egyenlet:
X(t) = [X*1(0)][δt]b + (I - AGF )-1F(0)GtF
Gyakorlatilag iskolába jártam a héten, aminek eddig a csúcspontja a szerda volt, amikor reggel 8tól délután 4ig bent voltam, összesen kb. 1 óra szünettel. Igen, otthon is volt már ilyen, tudom, de azért más, ha mindez angolul, meg olaszul folyik.
Egyelőre három tárgyam van, és ma megyek először angolra is. Az applied microeconoicsot feladtam, mert az egyik óra ütközik az olasz órámmal, ami azért fontosabb, illetve alapvetően kilátástalannak tűnt, hogy én ebből le tudjak vizsgázni. A development and growth kezd családiassá válni: három kínai lány, egy litván és én. Ők gondolom értik, én szeretném hinni, hogy majd megértem, amikről szó van. (Mind a négyen masteren tanulnak itt, én vagyok az egyetlen erasmusos kretén aki megpróbálja teljesíteni ezt a tárgyat. ) Amúgy a kínai lányok kicsit (najó, némelyik irtózatosan) idétlenek, de kedvesek és elég okosak is. (Legalábbis ők hárman.) Az egyik lánnyal, Hao-val már kezdünk összebarátkozni, ami azért sem lenne rossz, mert ahogy láttam, ő eléggé tudja a dolgokat(MATEK!), és segítőkész is. :)
A másik tárgy, amire a héten bementem az az Enviromental Economics. A tanár írásvetítőzik, és azt utálom, másrészt tegnap egy potom 40 perccel tovább tartotta az órát, mert megfeledkezett az időről. Ez persze még oké is lenne, ha hevesen és lelkesen magyarázna, de nem ez történik. Persze a 40. percig senki nem mert szólni neki. Nyilván én se.
Az olasz jó és élvezem is.
Vettem ESN card-ot, ami elvileg azért jó, mert olcsóbbak a belépők bizonyos helyekre. Elvileg. Az első ilyen szuperkedvezmény, hogy a szombat esti bulira már 13 euróért bemehetek, és nem 30-ért. Nem Riminiben lesz, hanem Riccionéban, ami egy kisebb buszút; house zene lesz csak, ami ugye a kedvencem; és reggel ötkor hoznak haza. Álmodni sem mertem volna ennél jobb buliról, de hát mindenki megy, úgyhogy én is. Okéokéoké…nem panaszkodom, biztosan jó lesz, és max. alszom a keverőpult mellett.
A héten eddig minden nap volt valami buli. Hétfőn lehetett ESN cardot venni, aztán menni tova, de mi Agnieszkával hazajöttünk. (Sarka és Moni nem is jöttek.) Kedden csak Moni ment, aki minden nap a spanyolokkal lóg többnyire. Ennek egyik oka, hogy van egy újabb kiszemeltje, egy spanyol lány, úgyhogy kicsit Natalia határozza meg a napjait. :) Szerdán mindannyian elmentünk az itteni Octoberfestre, de Sarkával csak másfélórát maradtunk, aztán hazajöttünk. Nekem reggel nyolctól órám volt, és különben is mi öregek vagyunk már. :)
Moni és Agnieszka tegnap elmentek a szokásos csütörtök esti buliba a már emlegetett I love you nevű helyre, de hát ők fiatalok. Mi itthon punnyadtunk, és mindenkinek azt mondtuk, hogy „jahj, majd szobaton…huujjjjjdemekkora buli lesz.” Tegnap csak filmet néztem (köszönet Szabinak), és tűkön ülve vártam, hogy mikor jön lesz újra net, ami csak ma délután tért vissza.
Tudom, hogy ez a bejegyzés nem túl összeszedett és nem is elég hosszú, de ígérem a következőben megpróbálok kárpótolni mindenkit, mennyiségben és minőségben egyaránt! :)
