Páran említették milyen hasznos, ha egy bekezdésben összefoglalom a lényeget. Hát íme: Megvolt a welcome party, amit kezdetben kicsit nehezen viseltem, de aztán egész jól alakult. Voltunk egy pubban és egy táncikálós helyen, az északi lányok hangosak, a németek látszólag visszahúzódóak, a fiúk többsége pedig azt hiszi, hogy irtó jó pasi, de nem.
Na szóval, szombat reggel korán - értsd 9kor – ébredtem, és mivel nem akartam felkelteni a többieket kijöttem reggelizni a kertbe. Mondjuk amúgy is mindig kint eszünk. Beszélgettem egy-két Krisztiánnal (:)), próbáltam „megtanulni” a térképet, ilyenek. Ugyanolyan szarul tájékozódom itt is, mint otthon, szóval ezen a téren semmi változás. De legalább nincsenek aluljárók. :P
Délután elmentünk a partra és bár nem volt túl meleg, azért elég klassz volt. Aztán bevásárlás: Moninak (spanyol lány) Martini a vasárnap esti házibulihoz, ami nálunk lesz. (!) Még nem töltöttem fel képet a lakásról, de halott ügynek tűnik a dolog. 60 embert invitáltunk egy lakásba, ahol ha minden ágyra 3 ember leül, akkor is max. 20-an férünk el. Mindegy, a holnapi suli kezdés és a tegnapi buli miatt nem hinném, hogy sokan eljönnek, de meglássuk.
Bevásárlás után készülődés, aztán megérkezett Annika, egy német lány, aki velünk együtt jött a sunflower hostelbe, ahol kezdődött a welcome party. Elég sokat késtünk, szóval kaja már nem nagyon volt, de azért ettem valami tésztacuccot, persze hideg volt. Aztán mindenki kapott esn-es pólót, és akkor „T-shirt time”(üvöltötte az egyik svéd lány - Serena). Ez azt jelentette, hogy először össze - vissza aláírogattuk egymás pólóit, majd mindenki ollóval szétvágdosta. Én kezdetben utóbbit nem akartam, de aztán levágtam a nyakát, hogy ne lógjak ki a sorból. Ott még ittunk egy rövidet, amiben szerintem alkohol nem volt. Aztán jött a busz, ami elvitt minket az első állomásra. A buszon egyesével bemondogatták az országokat és mindenki üvöltött a sajátjánál: szóval én üvölthettem egyedül a „Hungary” elhangzásánál. Az első állomáson ismét kaptunk egy rövidnek álcázott narancslét meg táncikáltunk valamennyit - de a zene nagyon nem az én világom volt. Útközben Sarkával ( a szlovák lánnyal) beszélgettem elég sokat, aki hasonlóképpen Monihoz, elég személyes dolgokat osztott meg velem. Jó volt, hogy így a bizalmába fogadott, úgyhogy ezeket itt nem írnám le. :P (Moni azért más, mert ő bárkinek elmond bármit.)
A harmadik és egyben utolsó állomás egy két emeletes szórakozóhely volt, ahol mindenkinek járt egy pohár bármi - ingyen. Szóval ittam egy whiskeykólát, ami leginkább a Morrisons whiskeyhez hasonlított. Ne próbáljátok ki! Ismét táncikálás, svéd lányok üvöltözése, stb. (Az egyik svéd csaj még mindig az öt csillagos Continental Hotelben lakik, mert még nincs kedve lakást keresni, jó az neki.)
Agnieszkának tetszett egy walesi srác (James), aki csak nyaral itt, de végig az erasmusosokkal volt. James két német lánynál is sikerrel járt, de tulajdonképpen látszott, hogy neki mindegy kivel mit csinál, és különben is irtó jó pasinak képzelte magát. Az a típus, aki leveszi a pólóját a táncparketten – le is vette -, de senki sem érti miért. Aztán egyszer csak elhívott a táncparkettről, nem értettem miért. Előtte egyszer megkérdezte mit iszom, majd még kétszer, amikor nem ittam, hogy hol a whiskey. Ennyit beszéltünk. Elkezdett közeledni, kérdeztem mit csinál, mondta megcsókol. Mondtam felejtős, van barátom. Erre mondta, hogy oké, és újból közeledett, újból elküldtem. Annyira meglepődött, hogy van, aki nem akar tőle semmit. Az az arc…még egy ekkora beképzelt tuskót nem láttam. Később felmentünk az emeleti részre, ahol sokkal jobb zene volt és cigizni is lehetett. Kérdeztem egy olasz sráctól, hogy nem tilos-e. Mondta, hogy de, az elején még be is tartották, de már nem nagyon foglalkoznak vele. Legalábbis ott nem: „Vietato fumare!” és rengeteg hamutál.
Olyan 4 felé elindultunk a helyről, ami irtó messze van a lakásunktól. Útközben kebab 4 euróért, aztán életemben először láttam mutogatós bácsit az utcán. Hol máshol, ha nem itt.
Ma persze későn ébredtünk, délután voltunk pizzázni étteremben, aztán bevásároltunk az esti bulira. Amint írtam estére házi bulit szerveztünk, de szerintem senki nem jön el. Most 19:50 van, hétre volt meghirdetve és egyelőre csak Annika, a német lány van itt. Moni visszajött Barcelonából, az esküvőről. Szóval jelenleg öten a lakásban, várjuk a vendégeket, de nem bánjuk, ha nem jönnek.
Holnap egyetem és kéne vennem már egy telefont is.
Hát, ennyi mára. Mondhatnám: na mindegy…:)
