A tegnapi sikeres buli után, ahol egy ember jelent meg, - aki másnapos volt és fáradt majd 20 perc után hazament – legalább ki tudtuk pihenni magunkat a mai iskolakezdésre. (Sokkot kaptam volna, ha nekem sikerül ilyen „bulit” szerveznem, de azért mindannyian jót röhögtünk rajta.) 

Az én stratégiám az egyetemmel kapcsolatban, hogy bemegyek mindenre, amire tudok, és a hét végén eldöntöm, mi marad és mi nem. Ami nagy szerencse, hogy egész félévben össze-vissza felvehetek, leadhatok tárgyakat, és fizetnem sem kell érte.

Szóval ma voltunk az egyetemen, ami nem mellesleg inkább egy gimihez hasonlít, mint egyetemhez, de nekem tetszik. A mai háromórás szuper kurzusom az „Applied Microeconomics” volt. Kb. 20-an voltunk, négy erasmusos, a többiek itt tanulnak masteren. Mivel annyira féltem, hogy nem fogok érteni semmit, ezért meglepetésként hatott, hogy gyakorlatilag egész sok mindent megértettem. A bácsi kedvesnek tűnik, és nem hadar, úgyhogy alapvetően elégedett vagyok. A többiek nem akarják felvenni ezt, merthogy nehéz és túlságosan „economics”, de én meg inkább ezzel szenvedek, mint valami szutyok marketinggel. :P

Vacsira megettem a maradék pizzát (:D), most meg mindenki gépezik. (Jó, hogy két gépet hoztam, mert így odaadtam az egyiket Moninak, aki csak ült és nézett maga elé. A szülei szerdán hozzák a többi cuccát, és elvileg az IKEA-ba is elvisznek minket.) Közben facebookon rámköszönt a fehérorosz lány, Tanya, aki már elsőre szimpatikus volt, amíg azt sem tudtam, hogy imádja Budapestet. És a legnagyobb mázli, hogy azt a tárgyat, amit nekem muszáj megcsinálnom a BME miatt és senki sem akar felvenni, ő felveszi. Szóval holnap együtt megyünk először valami olasz szóbeli felmérésre (na az irtó ciki lesz), aztán meg „Development and growth”ra. :)
Aztán valahogy most már szereznem kell egy olasz telefonszámot. Vagy valahol végre feltörik a telefonom, és elég egy sim kártyát vennem, és még netezni is tudok, vagy ha nem, akkor veszek egy olcsó bénaságot, de legalább telefonálni tudok vele. Isteni, hogy hoztam két telefont és egyik sem kártya-független.
Még jó lenne venni egy olcsóbb biciklit is, amit végül nem hoztam. A szomszédban lakó két finn lányt kérdeztük, hogy hol vették, de mondták, hogy két spanyol srác lopta nekik, merthogy itt „mindenki ezt csinálja”. Hát gratulálok.

Szóval van egy-két program a hétre, a sulin kívül is. Úgyhogy lehet ritkábban és kevesebbet írok majd, de azért igyekszem.

Puszi mindenkinek, és bárki, aki enne a közeljövőben rakott krumplit, paprikás krumplit vagy halászlevet az kérlek, gondoljon rám! :)

Ui.: Képeket is próbálok feltölteni hamarost, csak hát…ismertek. ;)