Igen, megtörtént az első konfliktus, de hálistennek nem a mi kis szerény hajlékunkban, de erről később. ;)
Csütörtök este elmentünk arra a bizonyos Language Exchange programra, ahol csupán mi négyen jelentünk meg erasmusosok(Tanya, Sarka, Agnieszka és én), a többiek itteni lakosok, vagy utazgató külföldiek voltak. Az eleje egy játékkal indult, ahol két csapatban kellett válaszolnunk a Riminivel kapcsolatos kérdésekre. A kérdések nehezek voltak, azoknak se volt sok fogalmuk róla, akik itt élnek, így szerintem többen nem élveztük a játékot, amit nehezített a játékot vezető lány elviselhetetlenül magas hangja. Szóval Tanyával és Sarkával egy óra után eljöttünk, de azért előtte sikerült innom egy fantát 4 (!) euróért…áhhh.
Agnieszka maradt, mert összeismerkedett egy török sráccal, aki amolyan „mocskosul sok pénzem van, látjátok?!” típusú ember, aki 100000000000 euróval fizeti ki a 6 eurós sörét, de előtte még sokáig matat a pénztárcájában a számtalan bankjegy között, csak hogy mindenki lássa mekkora businessman. Hazafelé azon poénkodtunk Sarkával, hogy biztos elviszi egy 10 csillagos szállodába Agnieszkát kaviért enni pezsgővel, erre nem a Mekibe mentek?! Röhej. :D Mindegy, Agnieszkának tetszik, mert állítólag igazi gentleman, szóval akkor én is örülök. (A lányok próbálnak pasizgatni itt, de az olaszokkal nem nagyon megy, mert 1. az összes valahogy ugyanúgy néz ki 2. elég alacsonyak :P )
Tegnap aludtam kb. 10 órát, úgyhogy végre rendesen kipihentem magam, talán először. Tanya mondta nekünk, hogy ahol mi szoktunk vásárolni – a Conad nevű hely, amit leginkább egy Sparhoz tudnék hasonlítani - elég drága, és ő ismer egy nagyon klassz, olcsó kis boltot, bár nincs közel. A nincs közel azt jelentette, hogy két órát sétáltunk. De valóban jóval olcsóbb, szóval én szerintem néha csatlakozom Tanyához, ha odamegy. Estefelé próbáltam szkájpolni, de a wifink egy trágya.
És akkor az esti buli: ugyebár az egyik szomszéd finn lány (Emma) szülinapját ünnepeltük, ahol a dresscode a fehér vagy rózsaszín öltözék volt. Én ennek igyekeztem megfelelni, míg sokan nem, szóval a vége persze az lett, hogy csöppet alulöltözött voltam a többiekhez képest. (De majd később képek.)
A lányok nagyon kitettek magukért: alkohol, rengeteg kaja, rózsaszín és fehér lufik, nyalókák..stb. Én irtózom az ilyen szülinapoktól, nekem olyan volt, mintha valami 8 éves kislány szülinapján lennék+ alkohol. De ugye ez volt Emma Princess partyja. :P Néhány erasmusossal közösen vettünk neki ajándékot(egy rózsaszín pezsgő és egy princess feliratú szintén rózsaszín bögre), szóval 2 eurót fizettem, hogy aláírjam a képeslapot, de boldog volt - akkor még. A finn lányok, plusz Roberto - a transzvesztita hostelpultos a Sunflowerhostelben, vagy valami ilyesmi – úgy tervezték, hogy a Carabian nevű helyre megyünk tovább, ahol volt a Welcome party is. A gond ezzel csak az volt, hogy gyakorlatilag senki nem akart oda menni, mert a belépő 10 euró, amit nem nagyon akartunk kifizetni és különben is irtó messze van a hely. Így volt sírás meg minden. Én már akkor nem voltam ott, mert mi elindultunk a központba, és azért kicsit sajnáltam is Emmát. De jobban meg kellett volna szerveznie, megkérdezni az embereket, stb. Gyakorlatilag pár spanyol lányon, a transzvesztita Roberton és a finn lányokon kívül mindenki a központba ment. A buli jó volt, a szokásos: táncikálás, páran részegek, páran pasiznak/csajoznak. Én egyrészt sokat beszélgettem Tanyával és Ersinnel, és előtte Ninával (egy német lány) odafelé, aki Budapesten akar szilveszterezni. Amúgy irtó jó érzés, hogy sokan akarnak menni Budapestre, és akik voltak, mind imádták. Másrészt tiszta szívemből utálom azokat az alapvetően drága helyeket, ahol arra nem veszik a fáradságot, hogy a koedukált, egy (!) darab wc-ben felmossanak. Nem akarom részletezni.
Olyan 3 körül indultunk haza Agnieszkával és Monival. Utóbbit nem engedték be előtte a helyre, mert egy irtó részeg olasz esn-es sráccal akart bemenni először. (Ezért az utcán pisilt – bocsánat - , holott lett volna más hely is, de valamiért neki ez tetszik, vagy nem is tudom. :S )
Sarka csak később jött, mert még maradt táncikálni. Amikor hazaértünk, halottuk, hogy Emma, Emily és Roberto kint beszélgetnek, és tiszta vicc, de először nem mertünk bemenni, merthogy az Emma haragszik. ( Mi vagyunk a hátsó lakásban, így el kell menni az ő lakásuk előtt.) Aztán kicsit vártunk, bementek, szóval senki nem találkozott velük a konfliktus óta. Moni természetesen nekiállt sült bacont csinálni, ahogy mindig akárhányszor hazaérünk éjszaka, legyen az bármikor. Hát ez volt a nagy szülinapi buli.
Ma takarítás, olasztanulás és repülőkeresés. ;)
Holnap iskola, és elég béna, mert az olaszom ütközik az applied microeconoicssal, szóval még nem tudom mit csináljak.
Nem tudom hallottatok-e róla, de állítólag vasárnap Riminiben nem lehet képeket feltölteni....Most velem is ez van,de majd bepótolom a héten. :)
